ma kellet visszamennünk a kórházba a lehúzós szemészbácsihoz, ez egy horror
3/48kor érkeztünk, lili édesen kiabálta fel az osztályon alvó betegeket, cukin vigyorgott mindenkire, még a mellettünk ülő írtóbüdös öreg nénire is...(ezek szerint a szaglása még nem a legjobb) fél9felé a doktorbácsi szólt a nővérnek hogy hozzon valamit hogy becsavarjuk a babát...egy órisái lepadőbe csavarták édesem, majd Vilit is kiküldték, onanntól 5 perc szajadatlan, égbekiáltó, nemlevegővevős sírás hallatszott, én a fotelben zokogtam, apa simogatta a fejem , az én sírásomtól egy néni is elsírta magát, kihozták nagyon hüppögött és folyt a szeméból a vér,,,szörnyű volt, megszorongattam, elindultunk lefelé és Vili katjaiban elaludt...
már elfelejtetet szerintem, délelőtt még bújós volt, nyüszizett hogy álmos, hozta a cumiját belekutyorodott az ölembe és elaludt, én meg elsírtam magam hogy milyen édes bújós maszatom van!
a lényeg: el volt záródva akönnycsatorna, szondázni kellett, az SZTK-ban nem jól csinálták, vagy nem is csinálták meg...
jövö héten még egy átmosás nehogy összenőljön és vége a kálváriának, a szemcseppes tubusoknak a csipusznak és a könnyeknek...
jól van, én is pityiztem... szegény kicsi lili... tudom, ezzel gyógyul, de ezt még olvasni is könnyfakasztó, na.
VálaszTörlés